1944 Június 6. a előtt a németek megtudták, hogy Sztálin javaslatára egy nyugati frontot is megnyitnak a szövetségesek. Rengeteg angol, amerikai és kanadai katona gyűlik össze Angliába, hogy a csatornán át partraszálljanak. De előtte a leghíresebb német tábornagyok elkészítettek egy nagyon jó védelmi védelmi vonalat melyek közül a középső a B hadseregcsoportot Rommel vezette. A partraszállás előtt nagyon sokat bombázták a francia városokat mert azt hitték, hogy németek is vannak ott.

 

            A D-nap

1943 januárjában Churchill és Roosevelt találkozót tartottak Casablancában egy második front megnyitásának lehetőségeiről. Frederich Morgan altábornagyot bízták meg a tervek kidolgozásával. A választása Normandiára esett. Közben az amerikai csapatok már Angliában gyülekeztek Eisenhower tábornok vezetésével. 1943 augusztusában Churchill és Roosevelt ismét találkoztak és kitűzték a támadás időpontját 1944 májusára. Decemberben Roosevelt találkozóra hívta Eisenhowert Tunéziába, és kinevezte a Szövetséges Erők Főparancsnokának, aki ezek után főleg brit parancsnokokból álló tisztikart nevezett ki, és megbízta őket a részletek kidolgozásával. A partra szálló erők parancsnoki posztjára Bernard Law Montgomery brit tábornokot választotta. Montgomery kiváló stratéga is volt, tapasztalt harcos, és kiváló vezető. Montgomery átvizsgálta a Morganék által elkészített terveket, de túl sebezhetőnek, és kisigényűnek találta. A legfőbb változtatás az volt, hogy sokkal nagyobb léptékűvé alakította az összecsapást. Így az már 50 mérföld szélességben öt partot érintett az eredeti három helyett. A „Jubileum” hadművelet bebizonyította: egy hatalmas inváziónál elengedhetetlen, hogy nehézfegyverzet fedezze a gyalogságot, másrészt, hogy egy jól védett kikötőt megtámadni öngyilkosság. Meg kellett oldani a tankok biztonságos partra juttatását, másrészt alternatív kikötőt kellett biztosítani az utánpótlás partra juttatására. A tankokkal kapcsolatos kérdéseket a nyugállományból visszahívott Percy Hobart vezérőrnagy oldotta meg. 1943-ban átvette az irányítást a 79. páncéloshadosztály felett. Belekezdett a tervezésbe, és munkatársaival kifejlesztette a kétéltű DD tankot, a Bobbin tankot (34 méter hosszú szönyeget fektetett maga elé a süppedős talajon), a Krokodilt (lángszóróval szerelték fel), a Churchillt (30 láb hosszú híd volt az elejére szerelve), a Rákot (aknaszedő és megsemmisítő). A Hobart féle „Hóbortok” sok ember életét mentették meg a brit partszakaszokon. Mivel az amerikaiak komolytalannak tartották ezeket az eszközöket, súlyos árat fizettek ezért a partraszállásnál. Churchill már 1942-ben felismerte a nehézségeket a mesterséges kikötőkkel kapcsolatban. A kikötők megtervezésével Bruce White dandártábornokot bízták meg. Egy olyan kikötőt tervezett, melyet darabokra szedve, vontatással visznek át a Csatornán, és lehetőség van a part melletti gyors összeszerelésére. Az egységeket 500 gyártól rendelték meg, és teljes titoktartás ővezte. A kipróbálásra az utolsó pillanatban Solway Firth-ben került sor, ahol az árapály mozgása a normandiaihoz hasonlóan 7 méter volt. A lakosságtól kértek fotókat, katalógusokat a tengerpartról. A németek megtévesztésére egy teljes hadműveletet hajtottak végre - Fortitude -, hogy azt a látszatot keltség, a partraszállás Pas de Calais-nál lesz. Dover környékén furnérlemezből készült felszereléseket, és felfújható gumi „tankokat” halmoztak fel. Folytatódotta Calais mögötti vasúthálózat bombázása. Egy képzeletbeli fantom sereg (1. Amerikai Hadseregcsoport) „gyülekezett" Kentben. A parancsnoksággal a ténylegesen létező George Patton tábornokot bízták meg. A dezinformációt William Stephenson, és csapata végezte, miközben megfejtették a németek kódjait, és „legendát” dolgoztak ki az értesülések valódi forrásának eltitkolására. Másfél millió amerikai katonát szállítottak Nagy-Britanniába. Ott gyakorolták éleslőszerrel a partraszállást.

A partraszállást követően nagyon gyorsan törtek előre a támadó szövetségesek. alig egy hónap alatt már Párizsban voltak. A további hadműveletekhez Rommelnek már nem volt köze(Pl: csata az ardennekben).

Oldal: A partraszállás és a B hadseregcsoport
general feldmarschall Erwin Rommel - © 2008 - 2025 - rommelfeldmarschall.hupont.hu

A weblap a HuPont.hu weblapszerkesztő használatával született. Tessék, itt egy weblapszerkesztő.

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat